Matos Maja: Töklámpás
Vettem egy nagy kerek tököt,
ott csücsült a répák között.
Narancsszín a fényes bőre,
lámpást faragok belőle.
Szeme helyén lyukat vágok,
azzal kacsintgat majd rátok.
Széles szájban ritka fogak,
bizony szép lesz ez a kobak.
A fejébe mécsest teszek.
nem sokára kész is leszek.
Árad a fény szemén, száján,
úgy csücsül a meggyfa ágán.
A gyávákat ijesztgeti,
aki fél azt kineveti.
Matos Maja versét követve az őszi időszakot próbáltuk a nyugalom mellett szelid vidámsággal is megtölteni. Intézményünk díszeiként megjelentek az őszi falevelek, az őszi termések (gesztenye, tök). A hozzánk betérőket pedig egy őszi életkép fogadta a bejárati ajtó mellett.
Kihagyhatatlan esemény volt a tökfaragás is. Aki csak tudott, valamilyen formában részt vett a „munkálatokban”. Az elkészült kisebb és nagyobb töklámpások vidáman és egyben rémisztően tekintettek vissza ránk.
